Szeretnék egy kis belelátást nyerni a motorolajok tulajdonságaiba. Az olajok adatlapjain megadnak kinematikai viszkozitás értékeket 40°C és 100°C-on. Amennyire általam ismert fogalmak ezek, a kinematikai viszkozitás az olaj „folyékonyságát” adja meg. Kérdésem ebből fakad: Adott egy 10W-60-as motorolaj, melynek a biztonsági adatlap szerint a 40°C hőmérsékleten mért kinematikai viszkozitása ~150 mm2/s. Ellenben egy átlagos 10W-40-es motorolajé 100 mm2/s körül van (nem is beszélve az 5W-40-es olajakról, melyeknek 80 körüli ugyanez az érték). Valóban lehet ilyen hatalmas különbség két 10W-s olaj között, vagy ezek az adatok inkább csak félrevezetőek a földi halandók számára?
Maga szerint egy ilyen 10W-60-as motorolaj (mely az autómnak a kizárólagos gyári előírása) képes téli időjárási viszonyok között (akár egy csípős reggeli -20°C-os kinti hőmérséklet esetén) hidegindításkor ugyanolyan kenést biztosítani, mint tegyük fel egy 10W-40-es? Hisz ha nem tévedek, ez a kinematikai viszkozitás sokat elárul arról, hogy milyen gyorsan tudja az olajszivattyú az olajat eljuttatni mindenhova.
A melegoldali viszkozitással ellenben nagyon félve játszanék csak, (bár erről rendkívüli módon megoszlanak a vélemények), de a kérdéses motor információim szerint rendkívül magas üzemi hőmérsékletű, és ezért igényli a 60-as melegoldali viszkozitást. Ezek miatt némileg tanácstalan vagyok, 2004-es Alfa Romeo 156 2.0 JTS autómba milyen olajat használjak.
Nagyon régóta vártam már ezt a kérdést, amely most Öntől megérkezett. Nyugodjon meg, ezzel a dologgal a felhasználók, sőt még nagyon sok “olajkupec” sincs tisztában. Az egész viszkozitási osztályba való sorolás az SAE (Society of Automotive Engineers) által meghatározott és szabványban rögzített értékekből indul ki. Ezeket az értékeket a SAE J 300-as táblázat tartalmazza, amelyre a google-ben rá lehet keresni. A SAE a két legfontosabb közlekedési olajtípusra, a motorolajokra és a hajtóműolajokra, állított fel viszkozitás alapú osztályozási rendszert. A SAE osztályok két felé oszthatók: közismerten téli és nyári viszkozitási osztályokra, hivatalosan hideg és melegoldali folyási tulajdonságokra. Az alacsony hőmérsékleti (téli) viszkozitás a hidegindítás miatt fontos, a magas hőmérsékleti (nyári – melegoldali), pedig a nagy terhelés és a magas fordulatszám melletti teljesítmény szempontjából. Valójában a kérdésének egy része itt kerül megválaszolásra, még pedig, hogy 40°C és 100°C-on mennyi az olaj kinematikai viszkozitása. Ezek mind az olaj folyási tulajdonságaira utalnak ezeken a szabványosan mért és megadott hőmérsékleteken. Motorolajoknál a 40°C-on megadott értékkel túl sokra nem megyünk, itt általában a 100°C-on mért érték ad nekünk nagyobb tájékoztatást az olajfilm vastagságból adódó kenési teljesítményre. Természetesen ennek is megvannak a maga befolyásoló tényezői ezen felül. Szóval 100°C-on minél nagyobb ez a viszkozitási érték, annál vastagabb a kenőanyag által biztosított kenőfilmréteg. Ennek viszont megvannak a maga hátrányai is, ugyanis ez fogyasztás növekedést, magasabb károsanyag kibocsátást, indokolatlanul nagy motorolajnyomás növekedést, energia veszteséget okoz. Előnyei, biztosabb kenés, jobb tömítés. A jelenlegi motor fejlesztési trendek, pedig inkább az alacsonyabb üzemanyag felhasználás és károsanyag kibocsátás fele kell, hogy haladjanak. Ennek elérésére egyre precízebb illesztésekkel dolgoznak, így vékony, jó folyási tulajdonságokkal rendelkező olajokra van szükségünk.
Korábban, az alapolajok minősége és az adalék technológia fejletlensége miatt bizonyos olajok, alacsony viszkozitási indexük miatt, nem voltak képesek egyszerre megfelelni egy téli és egy nyári viszkozitási fokozat által támasztott követelményeknek. Ezek az olajok csak egy viszkozitási osztályba voltak besorolhatók, ezért hívták őket egyfokozatú olajoknak (pl. SAE 30). Egyfokozatú, vagy monograde motorolajok az SAE J 300 szerint: 10W, 30, 40, 50. Ezek az évszaktól függően alkalmazható motorolaj osztályok. Főleg a múltban alkalmazott, de mára már elavult termékek. Egyik nagy hátrányuk volt, hogy ősszel és tavasszal a motorolaj állapotától függetlenül cserélni kellett őket. Jelentőségüket motorolajként nagyrészt már elvesztették, de néhány építőipari munkagép váltó és hidraulika rendszerében a mai napig is előírásként szerepelnek ezek az olajok.
Többfokozatú, vagy multigrade, motorolajok az SAE J 300 szerinti viszkozitási osztályokra épülve (0W-XX, 5W-XX, 10W-XX, 15W-XX, 20W-XX). Ha először csak a táblázatot nézzük, akkor kicsit gondolkodóba eshetünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan is jönnek össze ezek a multigrade viszkozitási osztályok. Összefoglalva és egyszerűen megfogalmazva, a többfokozatú például SAE 10W-40-es motorolaj olyan, amely alapját egy kis viszkozitású alapolaj alkotja, amely átmegy a -25°C-on végzett SAE 10W teszten, majd ezt az alapolajat, olyan speciális adalékokkal, polimerekkel erősítik, amelyek hatására ezek az alapolajok átmennek a 100°C-on végzett SAE 40 viszkozitási teszteken.
A hideg oldali viszkozitási osztályok, amelyeket a „W” különbözteti meg a meleg oldalitól, az alacsonyhőmérsékleti viszkozitásra és a minimális szivattyúzhatósági hőmérsékletre vonatkozóan fogalmaznak meg előírásokat. Hogy az alacsonyhőmérsékleti viszkozitás ne menjen egy bizonyos szint alá, azért fontos, hogy az indítómotor hidegben is be tudja indítani a motort a szükséges minimális indítósebességgel, és az olaj eljusson a kenési helyekre amilyen gyorsan csak lehet. A minimális szivattyúzhatósági hőmérséklet alatt az olaj nem képes magától elfolyni a szivattyúig, így a szivattyú olaj helyett levegőt szállít, kenés nélkül hagyva a motort.
A meleg oldali viszkozitási osztályok esetében a 100°C-on mért kinematikai és a 150°C-on, nagy terhelés mellett (HTHS) mért dinamikus viszkozitás számít. Nagy terhelés mellett akár 300 °C is lehet a hőmérséklet a dugattyú tetején, és, ellentétben a téli kondíciókkal, itt ez az a hőmérséklet, amit az olajnak bírnia kell, nem pedig a külső hőmérséklet. Ez akkor lehet probléma, ha a járművünket folyamatosan a felső fordulatszám tartományban üzemeltetjük. Ilyenkor a magasabb fordulatszám miatt a dugattyútetőnél mért hőmérséklet tartósan 300°C körül van, amely az olajat jelentősen igénybe veszi.
A motorolajok viszkozitási jellemzői az alapolajoknak (nagymértékben meghatározza az alapolaj minőség) a hőmérséklet függvényében mutatott folyási tulajdonságaitól, illetve a folyási tulajdonságokat módosító adalékoktól (dermedéspont csökkentő, viszkozitás módosító, súrlódás módosító) függnek.
A SAE 20W-XX, 15W-XX viszkozitás osztályba tartozó termékeket API Group I vagy Group II kategóriájú alapolajokból gyártják, a SAE 10W-XX általában Group III, míg a SAE 5W, SAE 0W fokozatok a jelenlegi technológiai színvonalon API Group III vagy Group IV típusú alapolajok felhasználásával gyárthatók. Minél tágabb a többfokozatú termék viszkozitási határa (pl. SAE 0W-40, 5W-50, 10W-60) annál nagyobb a jelentősége a szintetikus (API Group IV, Group V) alapolajoknak és a jó minőségű viszkozitás index módosító adalékoknak.
Visszatérve a kérdésére, a 10W-40-es és a 10W-60-as motorolaj hidegben ugyan úgy viselkedik, különben nem lehetnének egy osztályban. Ezeknél csak az 5W és a 0W-s olajok azok, amelyek jobban folynak a hidegben. Viszont magasabb üzemi hőmérsékleten a 10W-60-as sokkal megbízhatóbb védelmet biztosít a kenés szempontjából, mivel az olajfilm vastagsága nagyobb lesz a 10W-40-es olajéhoz képest. Ráadásul egy 10W-60-as biztos, hogy sokkal jobb alapolajokból készül.
Ha igazán jó 10W-60-as terméket akar használni, akkor javaslom a TITAN RACE PRO S 10W-60-s termékünk alkalmazását. Remélem válaszom teljes mértékben választ adott kérdésére.
Üdvözlettel: Olajszaki!