Egy 2002-es Alfa Romeo 156 2.0 JTS (937A1000) gépjárművet vásároltam nemrég. Előző tulaj 10W-40-es motorolajat használt benne, olajfogyasztása eddigi tapasztalatok alapján közel 0 (3000 km alatt gyakorlatilag meg sem mozdult az olajszint).
Ellenben a gyári előírás ebbe az autóba 10W-60-as motorolaj, amitől viszont félek, hogy télen nagyon sűrű lenne, és városi használat mellett nem biztosítana megfelelő kenést. (10W ide, vagy oda, a kinematikai viszkozitása ezeknek az olajoknak rosszabb mint a 10W-40-eseké) Maga szerint egy 5W-50-es motorolaj megfelelő aranyközépút lenne ebbe az autóba? Ha nem, akkor Ön mit tenne bele?
A kérdés tisztázása végett, vissza kell mennünk az olajok viszkozitási osztályokba sorolásához. A SAE J 300-as nemzetközileg alkalmazott viszkozitási osztály táblázat segít ebben eligazodni. A “W” előtti szám, mindig az adott olaj hidegfolyási tulajdonságait írja le, míg a “W” betű utáni az olaj meleg oldali viselkedésére ad utalást. Ez az alapja az olajfejlesztésnek. Hogy is történik ez? Összefoglalva és egyszerűen megfogalmazva, a többfokozatú SAE 10W-40-es motorolaj olyan, amely alapját egy kis viszkozitású alapolaj alkotja, amely átmegy a -25°C-on végzett SAE 10W teszten. Majd ezt az alapolajat, olyan speciális polimerekkel erősítik, amelyek átmennek a 100°C-on végzett SAE 40 viszkozitási teszten. A hideg oldali viszkozitási osztályok, amelyeket a „W” különbözteti meg a meleg oldalitól, az alacsonyhőmérsékleti viszkozitásra és a minimális szivattyúzhatósági hőmérsékletre vonatkozóan fogalmaznak meg előírásokat. Hogy az alacsonyhőmérsékleti viszkozitás ne menjen egy bizonyos szint alá, azért fontos, hogy az indítómotor hidegben is be tudja indítani a motort a szükséges minimális indítósebességgel, és az olaj eljusson a kenési helyekre amilyen gyorsan csak lehet. A minimális szivattyúzhatósági hőmérséklet alatt az olaj nem képes magától elfolyni a szivattyúig, így a szivattyú olaj helyett levegőt szállít, kenés nélkül hagyva a motort. A meleg oldali viszkozitási osztályok esetében a 100°C-on mért kinematikus és a 150°C-on, nagy terhelés mellett (HTHS) mért dinamikus viszkozitás számít. Nagy terhelés mellett akár 300 °C is lehet a hőmérséklet a dugattyú tetején, és, ellentétben a téli kondíciókkal, itt ez az a hőmérséklet, amit az olajnak bírnia kell, nem pedig a külső hőmérséklet. A motorolajok viszkozitási jellemzői az alapolajoknak a hőmérséklet függvényében mutatott folyási tulajdonságaitól, illetve a folyási tulajdonságokat módosító adalékoktól (dermedéspont-csökkentő, viszkozitás-módosító, súrlódás módosító) függenek.
A 10W-40-es olajok alapja egy hydrokrakkoláson átesett ásványolaj (fél-szintetikus kategória), amely a legtöbb személygépjármű alapvető motorolaj igényeinek megfelel. De sem hidegindíthatóságban, sem üzemanyag megtakarításban, sem pedig nagy igénybevételű alkalmazás esetén fellépő kenési teljesítményben nem nyújt kiemelkedőt. Ehhez képest a nagyon széles viszkozitási tartományokkal rendelkező olajoknál (5W-50, 10W-60 stb) egyre jobban előtérbe kerülnek a teljesen szintetikus PAO alapolajok, amelyek minden szinten többet nyújtanak. A 10W-60-as kenést az biztos, hogy adna, mert egy sokkal vastagabb olajfilm réteget alakítani ki a fémfelületeken, de viszont ez sokkal nagyobb ellenállást, üzemanyag felhasználást okoz.
Igazából nem értem, hogy miért kell ehhez az autóhoz a 10W-60-as olaj, de valóban ez a gyári előírása. Igazából a használat módja tudja még nagy mértékben befolyásolni a motorolaj alkamazását, de városi használat esetén a hideg oldalt érdemesebb alacsonyabbra választani, a gyakoribb hidegindítások és a rövid távú használat miatt. Az 5W-50-es olaj igazán egy középút lehet, de véleményem szerint egy 5W-40-es is már kimondottan előnyösen használható.
Üdvözlettel: Olajszaki!